Diósjenő

Nógrád megye legnyugatibb településeinek egyike a két tava és strandja végett kedvelt kiránduló, horgász-, valamint nyaralási és vadászati lehetőségeiről is nevezetes 2900 lakosú település. Megközelíthető a 2-es útról Nógrád felé kanyarodva. A község területének döntő része a Duna-Ipoly Nemzeti Park Börzsönyi Tájegységéhez tartozik.

A festői üdülőhelyről 8,5 kilométeres gyalogtúrával érhető el a Börzsöny-hegység csúcsa, a 939 méter magas Csóványos, amely az ország harmadik legmagasabb pontja is egyben. A tekintélyes erdők mellett a táj tisztavizű patakokban, forrásokban gazdag: a Kámori rét felé vezető turistajelzéstől néhány percre található a Zsibak-forrás, melynek vas- és jódtartalmú vízét a múlt században rőzsetűzön felforrósított homokkő darabokkal melegítve a köszvényben szenvedők gyógyítására használták.

173-ban itt, a diósjenői tónál ütköztek meg Marcus Aurélius, római filozófuscsászár és csapatai a Pannóniát fenyegető „barbárokkal”. A község neve a honfoglalás kori Jenő törzs nevéből származik, a Diós előtagot vélhetően a XVII. században kapta. A település első írásos említése egy istenítéletre bízott peres ügyhöz fűződik: itt szerepelnek azok a községek, amelyekből 1214 és 1235 között a nagyváradi templomban tüzesvas-próba alá vetettek valakit. A tatárok betörése után Diósjenőre német telepesek érkeztek. Ez időtájra tehető várának első említése is. A várbirtokhoz való tartozás előnyei vonzották a környék lakóit, olyannyira, hogy Diósjenő 1460-ban mezővárosi kiváltságokat kapott. Virágzása a török időkkel ért véget.

A történelmi idők során a településnek olyan jeles lelkipásztorai voltak, mint Mányoki János, Kármán János, vagy Bökényi Gábor. A reformkor jeles irodalmára, Bajza József ugyancsak gyakran látogatta Diósjenő községet, 1831-ben megjelent Kámor c. műve a kor és a környék regéinek, mondáinak alapos gyűjteménye. Ugyancsak a reformkor és a település szülötte Szentgyörgyi István, az országszerte ismert színművész, aki hetvenévnyi színészi pályafutásából hat évtizedet a Kolozsvári Nemzeti Színház berkeiben töltött el. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után – mint oly’ sok magyar település – Diósjenő is tiszteletbeli polgárává, sőt, bírájává választotta a száműzetésbe kényszerült Kossuth Lajost.